Menü Bezárás

Hagyd abba a keep smilingot és merj élni!

„Mielőtt még beleszeretnék valakibe, már azt tervezem, hogy elhagyom,
halálra rémisztem magam és ezért menekülök állandóan.
Még meg sem érkezem, de már a távozást tervezem.

Egyszerűen érezni akarom az igaz szeretetet, érezni az otthont, amiben élek.”
(Robbie Williams – Feel)

Itt meghallgatod a Feel-t magyar szöveggel:
https://www.youtube.com/watch?v=I2ZeZAwXmbo

Mi az, hogy bátran élni? 
Talán csak annyi, hogy merj érezni. Sosem volt egyszerű dolog érezni, igaziból megélni az érzéseinket, ma sem az. Csak szörfözöl egyet FB-on és máris eléd tárul mások tökéletes süteménye, gyereke, világ körüli utazása, párkapcsolata – amelyek mind azt sugallják: nekik aztán sikerült az élet. Miközben te esetleg nem vagy valami fényesen és épp darvadozol a vajas zsömléddel, meg a „szar az élet” érzéseddel. Mert aznap, vagy egy ideje nem vagy túl elégedett a „teljesítményeddel” ezen az élet nevű focipályán. Hiába, a Socail Media már csak ilyen: semmi sem az, aminek látszik.

Mi az, hogy merjek érezni?

Talán csak annyi, hogy teljesen normális, hogy mindenféle érzelmed van. Dühös, mérges, szomorú, feszült, örömteli, vihorászós, agresszív, szégyenlős, bármilyen. Ám sajna úgy vagyunk szocializálva, hogy bizonyos érzéseket ne mutassunk ki – ergo fojtsuk el. 
„Add oda a lapátodat a Pistikének, ne legyél irigy! Ne mérgeskedj, Pistike csak játszik vele! Egy ilyen okos kislány/kisfiú csak nem sír? Egy ilyen nagylány/nagyfiú csak nem fél?”

Igen, a pokol tornáca jószándékkal van kikövezve…
Amikor valaki nem éli át a félelmet, örömöt, fájdalmat, veszteséget, nem sír és nem nevet – belül jéggé fagy. Érinthetetlen kőtömbbé válik. Idegenné lesz önmaga és mások számára is. 

Hogy működnek a gyerekek? 
Egyik pillanatban kacagnak a gyönyörűségtől, ahogy robognak a kis műanyag motorukkal. Aztán a másik pillanatban elesnek és tele szájjal bömbölnek, mert fáj nekik, vagy mert megijedtek. Azáltal, hogy egy gyerek megélheti az érzelmei teljes skáláját, nem zárja ketrecbe azokat – meg is szabadul tőlük, nem uralkodnak rajta. 
Ha gyerekkorban/felnőttkorban nem éled meg az összes érzelmedet, akkor elfojtod azokat, vagyis nem engeded el őket, a részeddé lesznek, sőt, sokkal inkább az állapotoddá válnak. Ahelyett, hogy kiengednéd azt a zabolátlan valamilyen érzést, ketrecbe zárod és így fenevadat csinálsz belőle, ami egyre félelmetesebbé válik benned és egyre inkább meghatároz téged. A régen és mélyen fogva tartott érzelmi energiáidat iszonyatosan nehéz elengedni. Ugyanis rettegsz tőlük és ráadásul azt hiszed, hogy azonos vagy velük. 

Gyakran vagy fáradt, enervált? 
Képzeld el, vajon mennyi energiádba kerül lenyomnod magadban az egyszerű érzésekből démonná változott félelmeidet?
„Sok nevetésnek sírás a vége” – hangzik az egyszerű megfigyelés. Ha ez csak megfigyelés, akkor igaz, mert aki sokat nevet szívből és őszintén, az tud sírni igazán. És ezzel nincs is semmi baj. Ha viszont rosszul tolmácsolva ez egy hazug hitrendszereddé válik, akkor romboló üzenete van: Ne merj örülni, mert utána sírni fogsz! Jézusom!!! Ne nevess, amikor nevethetnél?! Ne sírj, amikor fáj?! Ismerős, jókislányok, jókisfiúk?

Persze, hogy nem arról beszélek, hogy zúdítsd rá az összes érzelmeidet bármikor, bárkire. Hogy állandóan csak reagálj. Dehogyis. Arról beszélek, hogy adj teret magadnak, hogy a megfelelő helyen, időben igenis merj érezni, és annak, akinek szól, merj kimondani dolgokat, még akkor is, ha ez bizony sebeket okoz. Van az úgy. Innen indul az utad a meghitt, hiteles kapcsolataid felé. A hitelesség olyan, mint a mágnes. Ha így élsz, vonzani fogod a tiszta szívűek társaságát. A tartalmas emberi kapcsolatokat.

Hogyan lehetsz hiteles? 
Ha napról napra egyre többet adsz abból, aki vagy. Ha vállalod a kockázatot és a biztosnak hitt álarcaid helyett bátran, napról napra, egyre inkább megmutatod magad. 
Ezt akkor tudod megtenni, ha intim kapcsolatot építesz önmagaddal, amihez idő kell és sok – sok türelem. Az intimitás valami olyan, amikor igazán megmutatod magad egy ismeretlen előtt. És hogy ki az ismeretlen? Te magad. Biztos lehetsz benne, hogy 5000 óra önismereti kurzus meg mindenféle terápia után is csak a felszínét kapargatod önmagad megismerésének. Teljesen sosem tudod megismerni magad, hiszen annyira mélyek, nagyszerűek és végtelenek vagyunk…
Azután ismeretlenek a hozzád legközelebb állók. Csak tedd a szívedre a kezed, mennyire ismered valójában, igaziból a szeretteidet és ők mennyire ismernek téged valóban, igaziból, szerepek és álarcok nélkül, lelkileg meztelenül?

Mindenki fél az intimitástól.
Sok mély sebet hordozunk arról, mennyire fájdalmas megmutatnunk a sebezhetőségünket. Igen, van az úgy, hogy mindenedet odaadod és visszakézből olyan ütést kapsz egyenesen a szívedbe, hogy azt hiszed nem éled túl. 
Tudom miről beszélek, hidd el. Voltam már úgy, hogy azt hittem belehalok, annyira összetört a szívem. És mégis. Arccal a sárban, lent, nagyon mélyen értettem meg igazán, hogy az egyetlen út a bátorság. Bátorság, hogy újra merjek érezni, merjek szeretni. Mert az ember csak teljes szívvel tud igaziból élni. Valahogy így vagyunk kitalálva. És meg tudod nyitni a szíved, hidd el. Először csak résnyire, önmagadnak. Csak hagyd magad érezni. És ahogy kiengeded a fájdalmat, úgy lesz helye az örömnek. És elkezd benned belül hömpölyögni. Érzed, ahogy dobog a szíved. Hogy meleg, élő, lüktető. Szerető, ölelő, támogató. Nem egy másik embertől kapod ezt az érzést, hanem a saját szívedtől.  Elképesztően tud szeretni téged. Talán az, hogy hogy szeresd magad annyit jelent, hogy engedd érezni, hogy mennyire szeret téged a saját szíved. Egyszerűen megmutatja, hogyan szeresd azt, aki vagy.

2 Comments

  1. Moravcsik Kati

    De jó hogy megtaláltalak!
    Hát Enikő le a kalappal, amilyen bátor és őszinte vagy!
    Jól esik olvasni a soraidat! Köszönöm!
    Sok sikert kívánok Neked!!!!

  2. Moravcsik Kati

    Drága Enikő!
    Nagyon vártunk! Végre megérkeztél!
    A technikákat összehangoljuk és táncolunk, minél előbb úgy igazán hogy érezzük egymást!
    Úgy egy körben összekapaszkodva! még ha virtuálisan is! de EGYÜTT!
    Nagy öleléssel: Kati
    ( átmentem a magán emailcímemre, mert a céges IT őrködik!)

Hozzászólás a(z) Moravcsik Kati bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük